 |
Kertépítés: →
|
A kert megépítéséhez, fenntartásához próbáltunk összegyűjteni hasznos információkat, fontos tudnivalókat, felhívni a figyelmet a gyakran elkövetett hibákra.
A kertépítés főbb területei:
Miért érdemes automata öntözőrendszert telepíteni?
A megépített kertet nem csak növények alkotják, becsüljük meg a környezetünkben élő állatokat is. Észrevétlenül is nagy segítséget jelentenek a kert karbantartásában.
A kert életében meghatározó tényező az időjárás.
Üzenet küldése
Hónapról hónapra összegyűjtve olvashat röviden az éppen aktuális kerti tennivalókról
Rövid összefoglaló az automata öntözőrendszerek előnyéről, kialakításukról, alapvető tudnivalók
Mit kezdjünk a kertben képző rengeteg kaszálékkal, a fák lombjáva, nyesedékkel? a megoldás a komposztálás:
A gyepesítés lehetőségei, munkafolyamatok, milyen fűmag keveréket vessünk?
A kert barátai a madarak, tegyük kertünket is badárbaráttá! Megfelelő növények megválasztásával, odúk kihelyezésével sokat segíthetünk a madarak megtelepedésében
Sok kertépítési hiba elkerülhető, ha tisztában vagyunk a kert talajának minőségével, néhány egyszerű teszt segítségével sok hasznos információhoz juthatunk.
A kert meghatározó eleme a gyep. Elkészítésére több módon is leheőség van. A végeredmény minden esetben ugyan az kell, hogy legyen:
A fűmagvetés általában 4-6 fűfajt tartalmazó magkeverékkel történik, bár ez a vásárlóban ritkán tudatosul, mivel a kevérkek többnyire fantázianévvel vannak ellátva: sport, golf stb. Ritkán lehet egyféle fűfajjal is dolgozni; ez házikertek esetén a réti perje vagy nádképű csenkesz, golfpályák esetén a tarackos tippan.
A fűmagos csomagok egyrészt azért tartalmazzák többféle fűfaj magjait, mert különböző növekedési típusaik vannak.
Ilyenek az aljfüvek, amelyek a földfelszín közelében elágazó dús zöldfelületet adnak, vannak a szálfüvek, amelyek magasabbak, lazább levélzetűek.
Találkozhatunk még ezeken kívül bokros növekedésűekkel, amelyek tömött csomókat képező füvek és a tarackolókkal, amelyek föld feletti, vagy földalatti szárképleteikkel a tarackokkal nagy felületet képesek behálózni.
Az eltérő növekedési formákon túl a keverékek alkalmazása még azért is előnyös, mert nem lehet tudni hova kerül a vetés.
Tarackos tippan (Agrostis stolonifera)
Lassú fejlődésű. Emiatt a többi faj az elején könnyen elnyomhatja. Ezt leszámítva előnye, hogy hosszú életű, tarckoló, sűrű szürkés zöld színű gyepet alkot. Főként öntözött területre ajánlott. A mély kaszálást jól tűri.
Cérna tippan (Agrostis tenuis)
Rövid tarackokat fejlesztő, hosszú életű fűfaj. Előnye, hogy levélzete télen is zöld.
Vörös csenkesz (Festuca rubra)
Sok alfaja van, így megjelenése nagyon változatos lehet. Bokros növekedésű és tarackoló típusa is ismert. Napos és félárnyékos helyen egyaránt jól fejlődik.
Juh cseknesz (Festuca ovina)
Száraz, alacsony tápanyagtartalmú talajokra való fűfaj. Levele serteszerű, nagyon vékonyszálú. Tavasszal későn indul fejlődésnek, télen pedig elszáradt levelei sokáig a tövön maradnak. Főként a napos helyet kedveli, de félárnyékban is megél. 5-6 centiméternél mélyebben vágva kiszárad. Nem túl szép, ám nagyon ellenálló növény. Ezért inkább külterjes területeken alkalmazzák, ahol a talajadottságok nagyon előnytelenek.
Fonalas csenkesz (Festuca teuifolia)
Tömött bokrú élénkzöld faj. Egykomponens vetésben gyümölcsösök sorközének füvesítésére használják. Évente 2-3 kaszálás elegendő számára. Kerti keverékekben viszonylag jó árnyéktűrése miatt szokták beilleszteni.
Nádképű csenkesz (Festuca arundinacea)
Nedvességjelző faj a természetben is. Csak nyirkos, tápanyagban gazdag kötött talajokon él meg. Széles levelű, durva gyepet alkotó faj. Előnye, hogy a nyári magas hőmérsékeletet is sárgulás nélkül átvészeli, és az idősebb tövek mélyre hatoló gyökereikkel szárazságtűrők. Lassú növekedésű. Ezért szintén ritka a kerti, ám gyakori a külterjes felhasználása.
Felemáslevelű csenkesz (Festuca heterophylla)
Bokros növekedésű, melegkedvelő faj. Árnyékos helyeken egymagában vetve is megállja a helyét, de a sűrű kaszálást és a taposást nehezen viseli.
Réti csenkesz (Festuca pratensis)
Levélfonáka fényes, felső része zöld, így igen díszes fűfaj. Gyors növekedésű. Tavasszal korán meginduló zölden áttelelő faj. Főleg öntözött területekre alkalmazzák.
Angolperje (Lolium perenne)
Az egyik leggyorsabb kelésű gyepalkotó. Már a vetés utáni 5. napon láthatóak a csíranövények. Korán hajtani kezd tavasszal, és majdnem tél végéig zöld. Hátránya, hogy sekélyen gyökeresedik. Így forróságban, aszályos időben és erős fagy hatására könnyen kiritkul. Napos fekvésű helyet igényel. Taposás-tűrése kiváló. Ezért keverékekben 20-40 %-nyi arányban van jelen.
Árva rozsnok (Bromus inermis)
A szárazságot és a hőséget nagyon jól viseli, de 8-10 centiméter magasságban kel kaszálni. Ezért kerti keverékekben nem szerepel csak evétve.
A füvesítésre legalkalmasabb időpont a kora tavasz (március-május) és a kora ősz (augusztus-szeptember), de nyáron is füvesíthetünk, ha tudunk megfelelően öntözni.
Régi gyep felújításánál, gazos terület helyén illetve feltöltött terület esetén totális vegyszeres gyomirtással kezdjük az előkészítést, ezt érdemes még egyszer megismételni 1 hónap múlva. Levélen felszívódó szerek (pl. Glialka, Medallon) használhatók ilyenkor a legjobban, ezek a talajba jutva gyorsan lebomlanak és nem gátolják a csírázást. A hatás kifejtéséhez 7-14 nap szükséges, de mivel csak levélen szívódik fel a hatóanyag így a később magról kelő gyomokat nem tudja kiirtani. Érdemes tehát még a gyomirtás elött többször alaposan beöntözni a területet.
Ha a terület már gyommentes hozzákezdhetünk a talajmunkákhoz. A füvesítésre előkészített talajnak egyenletesnek, görönygyöktől és kövektől mentesnek, apró morzsalékos szerkezetűnek kell lennie.
Új terület feltörésekor, ásás vagy szántás esetén legjobb ezt az őszi időszakban elvégezni, így a téli csapadék és a fagy még a nagy göröngyöket is szétmorzsolja és tavaszig van ideje a területnek ülepedni. Természetesen ez nem mindig oldható meg, ilyenkor többszöri talajmarózással, rotálással lehet a területett eldolgozni, közben öntözéssel, hengerezéssel segíthetjük a talaj tömörödését.
A talajmarózás során előkerülő köveket, törmeléket, gyökérmaradványokat gondosan szedjük össze a területről!
Ha elkészült a felszín, következhet a magvetés. Négyzetméterenként kb. 30-50g fűmaggal számoljunk. Kézi vetés esetén a vetést lehetőleg szélcsendes időben végezzük, a magokat egyenletesen szétszórva a területen. Ebben segíthet, ha vödörbe előre kimért mennyiségű fűmagot szórunk ki a kijelölt területre, ebből jól látható milyen sűrűn kell a magoknak a területet fednie.
Vetés után alaposan gereblyézzük be a magokat kb 0,5 cm mélyen. Ez nagyon fontos, mivel a felszínen maradó magvak később könnyen kiszáradnak. Gereblyézés után fontos a hengerezés, a talaj tömörítése. Ennek hiányában a magok és a talajszemcsék nem érintkeznek elég szorosan.
Eddigi munkánk teljesen felesleges, ha nem öntözzünk rendszeresen. A felső néhány centis talajnak az első néhány héten gyakorlatilag nem szabad kiszáradnia. Kiszáradás esetén a már csírázásnak idult magok elpusztulnak "megfőnek". Legjobb megoldás, ha reggel és este is öntözünk, de forró, száraz időszakban akár napközben is.
Nyírjunk vagy kaszáljunk? Egészen rövidre vágjuk a gyepet, vagy kicsit hosszabbra hagyjuk? A lombot gereblyézni kell, a nyesedéket elhordani, a műtrágyát adagolni. A finom pázsitnak törődésre van szüksége. Korántsem könnyű azonban eligazodni a fűnyírók, a műtrágyák, és az egyéb pázsitápolási kellékek már-már átláthatatlanul gazdag kínálatában. Rövid áttekintésünkkel segítünk megkönnyíteni a helyes választást.
Mivel a fűnyírások során jelentős zöldtömeget távolítunk el, ennek a tömegnek az újratermelésére a fű sok tápanyagot igényel. Ezért szép gyepet csak rendszeres tápanyagutánpótlással tudunk fenntartani.
Általánosságban elmondható, hogy a gyepek trágyázására azok a műtrágyák megfelelőek, amelyek alacsony foszfor valamint magas nitrogén és kálium tartalommal rendelkeznek.
A foszfor leginkább fűmagvetés idején, a magok csírázási időszakában fokozott jelentőségű, ugyanis a foszfor segíti a csírázást és a gyökérképződést. A túlzottan magas foszfortartalom a későbbiekben már káros lehet, mivel segíti a vadfüvek előretörését.
A kálium növeli a fű ellenálló képességét, a megfelelő káliumadaggal kezelt fű egyaránt jobban viseli a nyári forró szárazságot és a téli hideget, illetve a gombás betegségekkel szemben sem olyan érzékeny. Fokozott kálium kimosódással lehet számolni sovány, homokos talajokon is.
A nitrogénnek a levéltömeg előállításában van fontos szerepe, ezért elsősorban a vegetációs időszak során használjuk, a téli kondicionáló műtrágyák mindig kevés nitrogént és sok káliumot tartalmaznak.
A mikroelemek szerepe sem elhanyagolható a gyep egészséges fejlődéséhez. Főleg a sovány, homokos talajokon szükséges rendszeres utánpótlásuk. Kiemelt jelentőségű a vas szerepe, a fű sárgulásának megelőzésében, vetésnél a csírázás segítésére a cink szerepe emelhető ki.
A kereskedelmi forgalomban ma már kaphatók ún. hosszú hatástartamú műtrágyák, melyek több hónapra biztosítják a gyep tápanyagutánpótlását. Ezekben a kombinálják az azonnal lebomló tápanyagformákat, azokkal, melyek csak lassan, a talaj mikroorganizmusai által bomlanak le. Egyik ilyen műtrágya a Malagrow Kft terméke az Actiwin.
Éves szinten egy átlagos házikert tápanyagszükséglete m2-enként a következő:
Nitrogénből 15-25g
Káliumból 8-10g
Foszforból 3-4g
Magnézium 1-2g
Bármilyen odafigyeléssel is készítettük elő a terepet füvesítésre, gyakran mégis előbújnak nem kívánatos fajok is a fűféléken kívöl. Sok gyommag képes akár 20 évig is elfeküdni a talajban és megőrizni csíraképességét. Gyakran a környező gondozatlan területekről fertőzödik meg a gyep gyomokkal, főleg a széllel terjedő fajoknál jelentős ez a hatás.
Mivel a gyomok jelentős része kétszikű, így kevésbé bírják a rendszeres nyírást, és a többségük előbb-utóbb magától kiszorul a gyepből. Vannak azonban agresszívabb fajok is. Ezek esetében szelektív gyomirtókkal próbálhatunk meg védekezni, esetleg gyomlálással megszabadulni tőlük.
Az eddig leírtakban csak a fűfélék azon csoportjáról volt szó, melyek alkalmasak gyep kialakítására. Ennek a népes tábornak természetesen sokkal több tagja van.
Vannak sziklakertbe ültethető fajok, főleg a csenkeszek között: Deres csenkesz, Medvecsenkesz. Ezek jól tűrik a szárazságot, de mivel elég kemény, szúrós a levelük, így pázsitba nem igazán szerencsések.
Mint a képen is látható vannak edénybe ültethető, csüngő fajták. Érdekes megjelenésükkel, akár 2m-es hosszukkal egyedi színfoltot alkotnak.
Nagyobb méretű, bokros fűfélék kiválóan használható szoliter növények:
Nem utolsó sorban említést kell tenni a bambuszokról. A Bambusoideae alcsaládba tartozó magas, fatermetű fűfélék gyűjtőneve a bambusz. Több 1000 fajt írtak le a botanikai szakirodalomban a bambuszfélék köréből. A bambuszok óriástermetű, gyors növekedésű, fás szárú fűfélék. A trópusi, a szubtrópusi és az enyhébb klímájú mérsékelt övi területeken elterjedtek.
Az Európában elterjedt fajok örökzöldek, Hidegtűrésük akár -25oC is lehet, Mivel azonban erőteljes növekedésű, erősen tarackoló növényekről van szó, érdemes nagyobb helyet biztosítani számukra.
