A hazánkban gyakori fűfajok és főbb tulajdonságaik

A fűmagvetés általában 4-6 fűfajt tartalmazó magkeverékkel történik, bár ez a vásárlóban ritkán tudatosul, mivel a kevérkek többnyire fantázianévvel vannak ellátva: sport, golf stb. Ritkán lehet egyféle fűfajjal is dolgozni; ez házikertek esetén a réti perje vagy nádképű csenkesz, golfpályák esetén a tarackos tippan. A fűmagos csomagok egyrészt azért tartalmazzák többféle fűfaj magjait, mert különböző növekedési típusaik vannak.

Ilyenek az aljfüvek, amelyek a földfelszín közelében elágazó dús zöldfelületet adnak, vannak a szálfüvek, amelyek magasabbak, lazább levélzetűek.
Találkozhatunk még ezeken kívül bokros növekedésűekkel, amelyek tömött csomókat képező füvek és a tarackolókkal, amelyek föld feletti, vagy földalatti szárképleteikkel a tarackokkal nagy felületet képesek behálózni.
Az eltérő növekedési formákon túl a keverékek alkalmazása még azért is előnyös, mert nem lehet tudni hova kerül a vetés.

Tarackos tippan

Tarackos tippan (Agrostis stolonifera)
Lassú fejlődésű. Emiatt a többi faj az elején könnyen elnyomhatja. Ezt leszámítva előnye, hogy hosszú életű, tarckoló, sűrű szürkés zöld színű gyepet alkot. Főként öntözött területre ajánlott. A mély kaszálást jól tűri.

Cérna tippan (Agrostis tenuis)
Rövid tarackokat fejlesztő, hosszú életű fűfaj. Előnye, hogy levélzete télen is zöld.

Vörös csenkesz (Festuca rubra)
Sok alfaja van, így megjelenése nagyon változatos lehet. Bokros növekedésű és tarackoló típusa is ismert. Napos és félárnyékos helyen egyaránt jól fejlődik.

Juhcsenkesz

Juhcseknesz (Festuca ovina)
Száraz, alacsony tápanyagtartalmú talajokra való fűfaj. Levele serteszerű, nagyon vékonyszálú. Tavasszal későn indul fejlődésnek, télen pedig elszáradt levelei sokáig a tövön maradnak. Főként a napos helyet kedveli, de félárnyékban is megél. 5-6 centiméternél mélyebben vágva kiszárad. Nem túl szép, ám nagyon ellenálló növény. Ezért inkább külterjes területeken alkalmazzák, ahol a talajadottságok nagyon előnytelenek.

Fonalas csenkesz (Festuca teuifolia)
Tömött bokrú élénkzöld faj. Egykomponens vetésben gyümölcsösök sorközének füvesítésére használják. Évente 2-3 kaszálás elegendő számára. Kerti keverékekben viszonylag jó árnyéktűrése miatt szokták beilleszteni.

Nádképű csenkesz (Festuca arundinacea)
Nedvességjelző faj a természetben is. Csak nyirkos, tápanyagban gazdag kötött talajokon él meg. Széles levelű, durva gyepet alkotó faj. Előnye, hogy a nyári magas hőmérsékeletet is sárgulás nélkül átvészeli, és az idősebb tövek mélyre hatoló gyökereikkel szárazságtűrők. Lassú növekedésű. Ezért szintén ritka a kerti, ám gyakori a külterjes felhasználása.

Felemáslevelű csenkesz (Festuca heterophylla)
Bokros növekedésű, melegkedvelő faj. Árnyékos helyeken egymagában vetve is megállja a helyét, de a sűrű kaszálást és a taposást nehezen viseli.

Réti csenkesz (Festuca pratensis)
Levélfonáka fényes, felső része zöld, így igen díszes fűfaj. Gyors növekedésű. Tavasszal korán meginduló zölden áttelelő faj. Főleg öntözött területekre alkalmazzák.

Angolperje

Angolperje (Lolium perenne)
Az egyik leggyorsabb kelésű gyepalkotó. Már a vetés utáni 5. napon láthatóak a csíranövények. Korán hajtani kezd tavasszal, és majdnem tél végéig zöld. Hátránya, hogy sekélyen gyökeresedik. Így forróságban, aszályos időben és erős fagy hatására könnyen kiritkul. Napos fekvésű helyet igényel. Taposás-tűrése kiváló. Ezért keverékekben 20-40 %-nyi arányban van jelen.

Árva rozsnok (Bromus inermis)
A szárazságot és a hőséget nagyon jól viseli, de 8-10 centiméter magasságban kel kaszálni. Ezért kerti keverékekben nem szerepel csak evétve.