Növények öntözése, utógondozása

A kertépítés utáni első évben rendszeresen öntözzük a növényt a növekedési időszakban. Inkább ritkábban nagyobb vízadaggal öntözzük, mint gyakori kis vízadagokkal, mert így a győkérzet nem csak a felső rétegbe fog terjeszkedni, hanem a mélyebb talajrétegekbe is lehatol. Ez a későbbiekben javítja a növény szárazságtű képességét!

Kb félévente ellenőrizzük a támaszték rögzítését. Ha túl szoros engedjünk belőle. Miután biztosan begyökeresedett a növény - általában két-három év után - eltávolíthatjuk a támasztékot.
Ősszel szórjunk a növények tövéhez érett kerti komposztot, vagy érett trágyát. Ez a téli csapadékkal lassan beoldódik a gyökerekhez, a szervesanyag réteg pedig jól véd az erősebb fagyoktól is. Minden év tavaszán terítsünk le új mulcsréteget az elöregedett helyére, így megszabadulunk a kapálástól és csökkenthetjük a növény vízszükségletét is.

Díszcserjék tavaszi metszése

Profi szerszámok a tavaszi metszéshez a Fiskarstól:


A lombhullató növények tél végi metszése leginkább a dús virágzás, a gyors növekedés és a kompakt lombozat kialakulása miatt indokolt.
Kora tavasszal, még a kihajtásuk előtt a késői virágzású cserjéket kell megmetszeni, mert ez eredményezi a nyári virágzás gazdagságát. Virágzásuk júniustól a fagyokig tarthat. Ilyen növények például az orbáncfű fajok (Hypericum), a cserjés pimpó (Potentilla), a mályvacserje (Hibiscus), a gyöngyvessző (Spiraea). Idősebb növények erősebb visszavágást kívánnak, itt a beteg vagy sérült vesszőkön kívül a túl öreg részeket is el kell távolítani. Fiatalabb cserjéknél a vaskosabb, előző évi vesszőket 4-8 rügyre, a vékonyabbakat 1-3 rügyre érdemes visszavágni. Néhány faj azonban nem tűri az erős metszést, mint például a fehér som (Cornus alba), a boglárkacserje (Kerria japonica). Ezek esetében csak az elöregedett részek kerüljenek kimetszésre.

A későn virágzó félcserjék esetében erőteljes metszést kell alkalmazni. Az idős részek akár tőből is kivághatók, mivel innen, az alsó rügyeikből is képek kihajtani. Ilyen növények a nyári orgona (Buddleia), a kékszakáll (Caryopteris), a sudárzsálya (Perovskia), a hortenziák (Hydrangea).

A termésükkel és a vesszőjükkel díszítő növények esetében is elengedhetetlen a kora tavaszi metszés, mert csak így lesz elég idejük a virágzás utáni termésképződésre. Metszésükre kihajtásuk előtt kerüljön sor, de csak akkor, ha túlburjánzottak. Ilyen növények például a madárbirsek (Cotoneaster), a borbolyák (Berberis), a hóbogyók (Symphoricarposok). Ezek esetében minél több virágot hordozó vesszőt kell megtartani.

A lombfakadás előtt virágzó cserjéket az elvirágzásukat követően kell megmetszeni. Ilyen növények például a aranyvessző (Forsythia), a babarózsa (Prunus triloba), a téli jázmin (Jasminum nudiflorum), az egyes gyöngyvessző fajok (Spiraea), a fűz (Salix).

A késő tavasszal, nyár elején virágzó cserjéket is kora tavasszal célszerű metszeni. Ilyenek a jezsámenek (Philadelphus), a rózsaloncok (Weigela), a gyöngyvirágcserjék (Deutzia). Metszésük ne legyen erőteljes, mert az alapi részekből nehezen újul meg.

Lomblevelű örökzöld cserjék esetében alakító metszés végezhető. Ilyen növények a babérmeggyek (Prunus laurocerasus fajták), mirtuszloncok (Lonicera nitida, L. pileata), kecskerágók (Euonymus), magyal (Ilex), korallberkenye (Photinia), prágai bangita (Viburnum x pragense)

Örökzöld lomblevelűekből készült sövény esetében évente 2-3 alkalommal végezzük el a metszést. Ebben az esetben a fiatal hajtásokat minél több elágazásra, hajtásképződésre kell serkenteni. Ilyen növény a fagyal (Ligustrum), a puszpáng (Buxus), a japán kecskerágó (Euonymus japonicus), a júlia borbolya (Berberis julianae).